Ha szeretnénk még életünkben látni valamit abból az országból, amit ‘89-ben megálmodtunk, akkor bizony meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy az állampolgárok az őket érintő kérdésekbe, a közös ügyeinkbe minél inkább személyesen is bekapcsolódhassanak – Horgas Péterrel a Főnix Mozgalom ügyvivőjével Nádasi Balázs készített interjút. A cikk a Magyar Hangban jelent meg.
– Legutóbb az Élő Adás közösségi adományozási esten találkoztunk, ahol a Főnix Mozgalom Legyen OTT! programjára is lehetett támogatói felajánlásokat tenni. Mi ez a program?
– A Főnix Mozgalom egyik nagyon fontos projektje. Az OTT egy rövidítés, a kibontott elnevezése a programnak: Legyen Országos TanszerTámogatás! Nagyjából 300 000 gyereknek ma nincs megfelelő minőségű és mennyiségű tanfelszerelése. Ez nem csak szociális kérdés, az egész társadalmat, minden területet érint ez a drámai állapot, hiszen ez a szám azt is jelzi, hogy ezek a gyerekek, Európa közepén, milyen hatalmas hátránnyal indulnak az életnek. A programban több feladatot vállaltunk. Egyrészt, erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten, azonnali és konkrét segítséget próbálunk nyújtani a leginkább rászorultaknak. Ezen túlmenően szeretnénk azt a munkát is elvégezni, hogy az eddigi kutatásokat is használva kiderítsük és felmérjük a valós igényeket, logisztikai, elosztási módszertanokat javasoljunk, gazdasági felméréseket végezzünk, és az egész felvetésnek jogi környezetét is meghatározzuk. Hogy erre közösen – a társadalom különböző szereplőivel, szakemberekkel, szervezetekkel vagy akár az állam képviselőivel – megoldást is találhassunk. Persze ez a munka, amit mi elkezdtünk, lényegében állami feladat lenne.
– Az állam akkor ezt miért nem végzi el?
– Miért nem végzi el azt a feladatát, hogy talpra állítsa az egészségügyet és ne haljanak meg emberek kórházi fertőzésben vagy hosszú várólisták miatt? Miért nem végzi el azt a feladatát, hogy a közoktatásból gondolkodó, európai, demokratikus értékeket elsajátító gyerekek kerülhessenek ki? Miért nem támogatja a bátor, európai klimavédelmi kezdeményezéseket? Miért zabálja fel gyerekeink jövőjét? Sorolhatnánk az egyre aggasztóbb kérdéseket… Az állami feladatok elvégzését fokozatosan nem állami szereplők veszik át. Az állam lépésről lépésre kivonul azokról a területekről, amelyek a szegényeket, nehézséggel élő embereket érinti. Ezzel párhuzamosan pedig ellehetetleníti azokat a szakembereket, szervezeteket amelyek hosszú évek óta próbálják egy-egy ügyben, helyzetben az alapvető emberi szempontokat védeni, képviselni. Ez a méltatlan, igazságtalan, egyben végtelenül ostoba, mániákusan központosításra törekvő helyzet nem csak rajtunk, hanem gyerekeink nemzedékén fog visszaütni. A Legyen OTT! projekt elsősorban a tanulás, az oktatás lehetőségében prábál segíteni, de ennek kapcsán számtalan, egyéb társadalmi problémával is találkozunk.
– És az önkormányzatok nem segítenek?
– Szűkös lehetőségeik szerint mindent megtesznek, ahogyan a civil szervezetek, szeretetszolgálatok is, de rendszerszinten kell a problémát megoldani. A költségvetésből –valamennyiünk közös pénzéből –, kellene erre a pénzügyi, logisztikai és jogi kereteket megteremteni. Visszajelző rendszerek híján a civilek sem tudják, hogy pontosan mire van szükség. Többnyire egy bizonyos mennyiségű tanszert összepakolnak, és elviszik oda, ahonnan segítségkérés érkezik. De nagyon sok fehér folt van az országban, ahol fogalmunk sincs, hogy élnek honfitársaink, a nélkülöző gyerekek.
– A magyar állam ingyenesen adja a tankönyveket rászorulóknak.
– Nincs ingyenes tankönyv! A tankönyvet csak kölcsönbe kapják, ha megsérül, ki kell fizetniük. De kétségtelen, hogy ezek alapján a logisztikai rendszer legalább rendelkezésre áll, és ahhoz hozzá kell tenni a tanszereket is. Az ugyanis olyan, hogy a gyerek használja, így elhasználódik. Elkopik, eltörik, elfogy.
– Mondhatják azt, hogy nem az állam dolga a rászorulókat felemelni, csak a lehetőséget kell megteremteni, és mindenki éljen vele, aki akar és tud.
– Mondhatják, de azon túl, hogy ez rendkívül cinikus és felelőtlen álláspont, beláthatatlan nemzeti tragédiához is vezethet. Az állam, a hatalom szereplői hosszú évek óta nem tudta vagy nem akarja megoldani ezeket a problémákat sem. A gyerekek esetében pedig talán még sürgetőbb és felelősségteljesebb a feladatunk. Meghatározó, hogy a gyerekek mit tapasztalnak meg életük első évtizedeiben. Ha olyan felnőttek veszik körül őket, akik kinyújtják feléjük a kezüket, példát mutatnak és megtanítják őket arra, hogyan legyenek sikeres és boldog felnőttek, segítenek, hogy ezt az utat járni tudják, akkor remélhetően ilyen felnőttek lesznek ők is. A gyerekek többnyire a körülöttük lévő világot tükrözik vissza, mivel -néhány kivétellel- nincs meg a tudásuk és tapasztalatuk, hogy kialakítsanak egy saját, jobb utat. Mire pedig meglenne, már nincs lehetőség újrakezdeni, hiszen el kell tartani magukat, gyerekeik vannak, és rájuk nehezedik egy kilátástalan élet súlya. A nehéz helyzetek aztán gyakran vezetnek az uzsorakamat, az alkohol, a dizájnerdrogok világába. Egy kisgyereknek, aki ilyen körülmények közt nő fel, ahhoz, hogy ebből az ördögi körből ki tudjon törni, sokkal több segítségre és rengeteg pozitív példára van szüksége. Ez tulajdonképpen ilyen egyszerű, és úgy látszik, mégsem az.
A magyarországi nyomor lehetséges felszámolásában, csökkentésében jelentős fejleménynek és reménynek tartom a Máltai Szeretetszolgálat új lehetőségét, pozícióját. Kérdés, hogy az egyházak mellett, ebbe a lehetőségbe, munkába bevonják-e, bevonhatják-e az évek óta terepen dolgozó, önfeláldozó, tiszteletre méltó és szintén nagy tapasztalattal rendelkező civil szervezeteket, hogy valóban közös megoldások szülessenek.
– A Legyen OTT! egy konkrét program. És mi a Főnix Mozgalom?
– A főnix az újjászületés jelképe, és egyszersmind azt üzeni nekünk, hogy valamit nagyon át kell gondolnunk és másként csinálnunk. A 2018-as országgyűlési választás másnapján indítottuk el a Mozgalmat. Ekkor már többeknek teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az 1989-es rendszerváltáskor csírájában megjelenő demokratikus működés mára leépült. Szembesültünk azzal, hogy attól még, hogy rendes értelmiségiként szorgalmasan cikkeket írunk, posztolunk és megosztunk, tüntetésekre járunk és szavazunk, nem változik semmi. Pontosabban folyamatosan változik, de ezek a változások összességében inkább kiábrándítóak, mint reményteljesek. Arra jutottunk, hogyha szeretnénk még életünkben látni valamit abból az országból, amit ‘89-ben megálmodtunk, akkor bizony meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy az állampolgárok az őket érintő kérdésekbe, a közös ügyeinkbe minél inkább személyesen is bekapcsolódhassanak.
A Főnix társadalmi-politikai mozgalom.
Társadalmi mozgalom vagyunk, mert szerintünk a közös országunkat csak együtt lehet felépíteni. Nemcsak egy-egy szakpolitikai, közéleti, hanem az egész országot, érintő, alapvető társadalmi kérdésekkel, közös ügyeinkkel foglalkozunk. Ebben az értelemben tehát aztán politikai mozgalom is vagyunk. Mert ez a politika valódi tartalma. Közügyek, képviselet, véleménynyilvánítás, részvétel. A Főnix Mozgalom alapítóiként és tagjaiként azt vállaltuk, arra szövetkeztünk, hogy egyrészt összekapcsoljuk és támogatjuk a tudatos, cselekvő, változtatni akaró társakat, közösségeket, másrészt magunk is olyan programokat indítunk, olyan közéleti tevékenységekbe kapcsolódunk, amelyekkel a sokunk által vágyott ország felépíthető. Mindezt alapvető közös értékeinkre alapozva tesszük. Nekünk nem a politikusokkal van most elsősorban dolgunk, legyen az ellenzéki vagy kormánypárti, hanem egymással. Tehát mi megpróbálunk azzal foglalkozni, ami összeköt bennünket, lakóhelytől, végzettségtől, kortól, nemtől, élethelyzettől függetlenül. Nem könnyű.
– Ennyire rossz a helyzet, hogy már az alapkérdéseket kell feszegetni?
– Igen, azt látjuk, hogy az országnak alapjaiban kell újjászületnie. Emberi, hitbéli kötelességünk miatt, de akár a gazdasági teljesítmény szerint is elfogadhatatlan, hogy gyerekek éhezzenek, hogy ne jussanak alapvető oktatási lehetőségekhez, hogy több százezer honfitársunk mélynyomorban éljen, hogy ilyen állapotok legyenek az egészségügyben, hogy ne gondoskodjunk kellően az idősekről. Bárki egyik napról a másikra elveszítheti a legfontosabb értékeit, a jövedelmét, a lakását, és akár a gyermekét is a hatalom által okozott vagy szó nélkül hagyott igazságtalanságok miatt. Ott tartunk, hogy végső soron a jog nem véd meg sem bennünket, sem a közösséget szolgáló intézményeinket, szervezeteinket. Sem a hitelkárosult embereket, sem a Tudományos Akadémiát. És akkor ott a súlyos kérdés: mit tehet ebben a helyzetben a jogtisztelő állampolgár?
– Kinek a hibája, felelőssége ez?
– Könnyű lenne azt mondani, hogy az állam, a pártok vagy akár egy vezető hibája. Azt hiszem, valójában mindannyian okozói vagyunk annak, hogy ez a helyzet kialakulhatott. Természetesen egy-egy politikai vezetőnek és körének nagyobb a felelőssége, adott esetben nyugodtan mondhatjuk, hogy súlyos bűnök, gazemberségek, a jóhiszeműség kihasználása történt és történik. Számomra nem kérdés: ezeknek jogi és társadalmi következményei lesznek. És lássuk be azt is, nem vettük magunknak a fáradságot, hogy a demokráciát megtanuljuk, gyakoroljuk, tartalommal töltsük meg, nem építettük ki a szükséges intézményeket. Vagy ha igen, akkor a szemünk előtt számolták fel azokat. Ahogy nem tudtuk megvédeni a képviselet, az önkormányzatiság, a független tájékoztatás formáit és szervezeteit, a szabad és független tudományt és kultúrát sem. Tapasztalatlanok és jóhiszeműek voltunk. De az elmúlt években nagyon sok tudást szereztünk. Itt az ideje, hogy az olykor keserű kudarcokat, csalódásokat tapasztalatokká formáljuk. Makacsul hiszek abban, hogy ennyi tudás nem tűnhet el, hogy nem veszett el teljesen bennünk a szolidaritás képessége. Szerveződjünk hát és ha kell, adjunk hangot felháborodásunknak, de kínáljunk érthető és átélhető megoldásokat is. És leginkább, ne féljünk!
– De az állam végül is működik.
– Nyilván működik, hiszen ha egyáltalán nem működne, akkor mi itt most nem beszélgetnénk erről. Hogy, hogyan működik, az a kérdés. Ellátja-e alapvető feladatait, és kinek az érdekében teszi ezt. Egy egészséges, demokratikus államban alapvető, hogy a választott vezetők a társadalom többségét szolgálják, de figyeljenek a kisebbségek jogaira, lehetőségeire is. Bölcs gondoskodással, figyelemmel és alázattal.
– Mit tehet ilyen helyzetben az ellenzék és az ellenzéki állampolgár? Van értelme várni valamire?
– Ha ellenzék alatt ellenzéki pártokat értünk, akkor azt kell mondjam, komoly kételyeim vannak. Azért is, mert azzal, hogy -akár kényszerűségből- is elfogadták ennek a rezsimnek a játékszabályait, maguk is egy olyan rendszer részeivé váltak, amely alapvetően nem az együttműködésre épül. De kihangosíthatják a problémákat, vagy olyan információkkal segíthetnek, amelyekhez mi állampolgárok nem juthatunk hozzá közvetlenül. És még egyet tehetnének: minden cselekedetükkel, viselkedésükkel a jogállamiságot képviselik, a demokráciát, az igazságot védik, egy-egy helyi ügyben összefoghatnak és példát mutathatnak. Ezt többen meg is teszik, köszönet érte.
A Főnix Mozgalomban nem valami ellenében határozzuk meg magunkat. Hogy világos legyen: számunkra mindenki, aki ennek a társadalomnak tagja, ugyanúgy fontos. Sőt, minket a határokon átívelő problémák is foglalkoztatnak. A klímahelyzet például mindennapjaink alapvető kérdése lett, amely nagyon is gyakorlati feladatokban nyilvánulnak meg. Várni nincs értelme. Hogy mit tehetünk, az egy kettős út, de valahol mégis egybe fonódik. Vannak halaszthatatlan helyzetek, amelyek most veszélyeztetnek akár emberéleteket is. Erre nem mondhatjuk azt, hogy majd néhány éves építkezéssel sikerül megoldást találnunk. Ezekben a napi cselekvésekben azonban épül a demokrácia tudatunk, a közösségi együttműködési képességünk és a szolidaritás. Mindazok, amelyek hosszabb távon alapját adhatják annak, hogy egy élhető, szerethető ország születhessen a jelenlegi rendszer helyén. Azt gondolom, hogy minden diktatúra magában hordozza saját maga megsemmisülését, és erre fel kell készülnünk.
– Mikor jön el ez?
– Nem tudom. A történelem szerint néha egészen váratlanul. Nincs mire és kire várnunk. Segítséget kaptunk és kapunk. Nem éltünk vele igazán jól. Azt hiszem, drámaian új megoldást kell találnunk.
– Mire gondol? Új párt megjelenésére, mint a Momentum? Egész jó eredményt értek el.
– Új pártra nem gondolok. A Momentum, a magyar politikai struktúra részévé vált. Vannak közöttük nagyon kedves barátaink. Jó és fontos, hogy új arcok jelentek meg. Mi viszont más utakat keresünk.
– Miben különböznek a Mindenki Magyarországa Mozgalomtól?
– Ezzel mi magunk is foglalkoztunk és a MMM több későbbi alapítójával voltak találkozóink, beszélgetéseink. Amennyire látom, ők egy direkt politikai mozgalom megteremtésén dolgoznak, az önkormányzati választásokra készülve a jelöltállítással foglalkoznak. Mi azt gondoljuk, a rendszeren belül nem tudunk elégséges változást elérni. Egy teljesen más struktúrájú szervezetet szeretnénk megteremteni. A Főnix Mozgalom felépítésében és működésében sem hasonlít egy pártra.
– Hogyan épül fel és hogyan működik a Főnix Mozgalom?
– Ahogy mondani szoktuk, megteremtjük kicsiben azt, amit nagyban szeretnénk megépíteni. Önszerveződő csoportjaink vannak – és reményeink szerint lesznek –, cselekvő, kezdeményező emberekkel. A csoportok saját maguk választanak működési formát és olyan képviselőt, akiben megbíznak. A képviselők fóruma a Plenáris, ahol a Főnix Mozgalom legfontosabb közös kérdéseit beszélik meg és hoznak demokratikus módon döntéseket. A Plenáris ülései között a napi cselekvések koordinálását és a Mozgalom képviseletét a választott ügyvivők látják el. Az ügyvivőket – jelenleg Ámon Ada, Pataki Andrea, Stork Levente, Varga Andrea és én látjuk el ezt a feladatot – a Plenáris tagjai választják meg.
Változást azonban csak cselekvésekkel érhetünk el. Két olyan felületet hoztunk létre, ahol mi magunk és minden olyan társ, közösség, aki tenni szeretne, összekapcsolódhat, erőforrást kereshet a tevékenységéhez. Az egyik ilyen felület a honlapunkon regisztráció után elérhető intranet, minden szükséges funkcióval, ami ehhez kell. A másik pedig a most formálódó Közösségi Hírszolgálat, ahol nem csak hírt adhatnak magukról a cselekvő közösségek, de másokkal is össze tudnak kapcsolódni, egymást erősítve. Ezen a koordináló, támogató szerepen kívül vannak önálló Főnix programjaink is.
– Mi a Főnix Mozgalom ideológiája?
– Nem szívesen használjuk ezt a kifejezést, mert azt sugallja, mintha mi valamilyen irányvonalat meghatároznánk. De persze abban az értelemben, hogy a Mozgalom egy közös célra és közös alapértékeken jött létre, van ideológiánk. Nem feledhetjük el a közelmúlt társadalmi megrázkódtatásait, és azokat az okokat, amelyek ezekhez vezettek. Minden korszaknak voltak és vannak olyan értékei és szereplői, amelyek és akik végső soron a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás ismert, számtalanszor hangoztatott szellemiségét képviselték. Akár az életük árán is. Ez tiszteletet érdemel és emlékeznünk kell rájuk. A huszonegyedik század új feladatok elé állít minket, olyan eseményekkel kell szembenéznünk, amelyekre eddig nem voltunk felkészülve. Tehát az „ideológiánk” az, amit a nevünk is jelent. A főnixmadár az újjászületés, az újrakezdés reményének is jelképe. Ehhez alapvetően szükség van egy teljesen új, bátor közéleti stílusra. Egy olyan stílusra, ahol annak van jelentősége, hogy valaki mit tesz a közösségért, a közös dolgainkért.
– Kik lehetnek tagjai a Főnix Mozgalomnak?
– A Főnix Mozgalom ebben is sajátosan működik. A csatlakozás nálunk azt jelenti, hogy belép a közösségbe, társakat talál, kezdeményez, vagy mások kezdeményezéseihez kapcsolódik, cselekszik, elvégzi a vállalt feladatait. Mert ez a legfontosabb. Bárki magánszemély, aki elfogadja a Főnix alapvetéseit, értékeit, működési rendjét, csatlakozhat hozzánk egy rövid regisztrációval. Azok a társak, akik aktívan dolgoznak, taggá válnak, a Főnix Mozgalom közös döntéseiben is részt vehetnek. Itt kezdődik ugyanis az alapvető változás. Ha mi magunk képesek vagyunk változni és cselekedni. Mert nem csak komolyan gondoljuk, de meg is teszünk mindent azért, hogy az ország újjászülethessen.
